SZÖSSZENETEK
(katt a képre)

Nézzük csak, vajon milyen válaszokat adtak a gyerekek egy óvodai futóverseny után arra a kérdésre, hogy:

Nem tudta, mióta fekszik a földön. Halványan még emlékezett rá, hogy volt ennél jóval hatalmasabb és erősebb, de nem létezett számára az idő, mint fogalom. Végül is, időtlen idők óta egy aprócska, éles kődarab volt csupán, az erdei ösvény szélén. Békésen hevert, tette a dolgát - kavics volt a többiek között.
A futó könnyed, lendületes léptekkel...

- Ezt mégis hogy képzeli?! Az utolsó két zacskó kristálycukrot lopja ki a kezemből?! Meghökkenve álltam a Penny polcai közt a többi vevővel együtt, és a felcsattanó veszekedés felé fordultunk. Két hajlott hátú, madárcsontú nénike feszült egymásnak, a bevásárlókocsikat harci szekérként lökdösve egymásnak.
- Én kezdtem el hamarabb lehajolni érte,...

Látod, egyedül vagyok. Egyetlen árnyék fut előttem a porban - a sajátom.

Ez most Rólad szól.
Rólad, aki az első maratonodat futottad.
Láttalak a Rajtkordonban.
Láttam, ahogy kissé zavartan igazgattad a rajtszámot elöl-hátul magadon, mintha Te sem hinnéd, hogy itt vagy...
Hogy ez lehetséges.